Kutasi Dóra edző:
(Albertirsa-KSA 21-20)
A hétvégén megnyitotta kapuit a tavaszi szezon a női ifi III. osztályában is. A KSA lány ifi csapata Albertirsára látogatott, hogy elhozzon onnan egy igen értékes, sokat érő 2 pontot.
Sajnos, ezt a kitűzött célt nem sikerült elérni, hiszen kicsivel, csupán egy hajszálnyival maradt el a várva várt győzelem és a 2 pont bezsebelése Albertirsán, az ellenfél otthonában.
Egész mérkőzés alatt mindkét csapat kiegyensúlyozottan játszott, mondhatni rangadó-szerű, “ki-ki” mérkőzésnek lehettünk tanúi. A hangulatra jellemző volt egyfajta felfokozottság, feszültség állapota, amely érződött a levegőben is.
Agresszív, harcos, néha már-már “verekedős” védekezés jellemezte a játék képét. A sok kemény faultnak köszönhetően, nehezen jutottak el a kapunkig az albertirsai lányok. Meg kellett küzdeniük, hogyha gólt akartak elérni. A támadásunkban ismételten a ziccerek fontosságára tudnám felhívni a figyelmet. Nem elég az, hogyha megcsináljuk a cseleket és megverjük lábbal az ellenfelünket. Nem elég az, hogyha ütemben odaérünk húzásból és ajtó-ablak ziccer lehetősége tárul elénk. Nem elég az, hogyha kiharcoljuk nagy küzdelmek árán azt a hétméteres büntetődobást. Ezeket a lehetőségeket, helyzeteket érvényesíteni kell, azaz GÓLT KELL LŐNI! Azokban az utolsó másodpercekben és annak töredékében is ott kell lenni fejben! Gólra játsszák, sajnos vagy nem. Lélektanilag, ezt a vonalat kell átlépnünk. Ezen kell dolgoznom a lányokkal, hogy az utolsó apró részletet, ami a legfontosabb, azt végre érjük el. Legyen meg a hab a tortán. Lőjék be a labdát, legyen gól!
Két játékost szeretnék kiemelni, akik kiválóan teljesítettek a mérkőzés egésze alatt.
Moka Alexát és Jánosi Adriennt. Szépen működött az irányító-beálló közötti kapcsolat. Úgy látszik, ez lesz az egyik erősségünk, amelyre lehet építkezni.
Széleken is megvolt a lehetőség, sok helyzet maradt ki, pedig akár még “perdöntő” is lehetett volna a mérkőzés eredményére tekintve.
Kapuban remekeltünk, ügyesen védett Timi.
A lövőink kevésbé tudtak ma szerephez jutni, ezen szükséges erősíteni és a továbbiakban tüzetesebben foglalkoznom velük, hogy adott szituációban, milyen döntések közül lehet választani. Idővel ez rutinná fogja kinőni magát.
A játék 56. percére kialakult egy 2 gólos hátrány, amit le tudtunk faragni döntetlenre az utolsó fél percben, de gyors viszont válasz érkezett az ellenféltől, így 1 góllal átvették a vezetést. Az utolsó 15 mp-ben nem tudtunk már érvényesülni, nem tudtunk gólt lőni. Egyre több technikai hiba mutatkozott meg. Sajnos, elfáradtunk kondícióban. Ezt mérlegelve, érezhető még néhány játékosnál a covid és/vagy más felsőlégúti betegség okozta deficit és azok miatti edzések hiánya. Ezt a lemaradást igyekszem minél hamarabb bepótolni velük – természetesen fokozatos terhelés mellett -, hiszen az egészség az első. A kézilabda, mint sportág egy csapatról szól. Lehet egyénileg húzó ember valaki, aki makk egészséges, nem esett át covidon, stb., de egy csapat nyer mérkőzést az én olvasatomban, nem egy ember. Ehhez pedig, mindenkinek egészségesnek kell lennie, egytől egyig.
Tetszett a játék képe összességében. Bizakodó a további meccsekre és a jövőre nézve. Az őszi találkozóhoz képest, mind védekezésben, mind támadásban felfelé ívelő tendenciát mutattak a lányok, de még rengeteg a munka, hogy a kitűzött célt elérjük. Hatalmas küzdeni akarás, egymásért való küzdés és motiváltság jellemezte őket. Szívük-lelkük a helyén volt. Fejben és kondiban kell még előrébb lépnünk.
Sajnálom, hogy nem sikerült elhozni azt a 2 pontot vagy legalább egy döntetlent megtartani. Úgy gondolom, emelt fővel távoztunk, nincs miért szégyellni magunkat. Dolgozunk tovább!
Hajrá KSA!
