Kutasi Dóra edző:
Utolsó meccsünket játszottuk ebben az évben, a gyáli csapat ellen. Az egyik szemem sír, a másik nevet. Felemás játékot produkáltunk végig. Nagyot küzdött a csapat, de nem volt kiegyensúlyozott a teljesítmény.
A gyáliak magasabbak voltak és fizikailag erősebbek. Bemelegítés folyamán látható volt, hogy nem a széleikre fognak hagyatkozni, hanem a belső hármas pozíciókra fektetik a hangsúlyt. Úgy is lett. Lövőik fürge, dinamikus játékosok voltak. Távolról sem féltek kapura lőni, 9 méterről és azon kívül, emellett a cselezést sem vetették meg. 1:1 ellen is bele álltak, amit besegítés árán tudtunk csak megakadályozni.
Kapusunkat, Udvari Timit csak dicsérni lehet, hiszen ismét, hétről hétre parádésan őrzi a kaput, védi azt. Sajnos, még mindig érződik a játékunkon a helyenkénti bizonytalanság, a rossz döntések sorozata. A csapatom egyik fele szívét-lelkét otthagyta a pályán, a másik kevésbé. Ezen kell dolgoznunk a továbbiakban, hogy mindenki ugyanazon a hőfokon égjen, ugyanazzal a mentalitással, játékszellemmel álljon a pályán. Ide szívósság kell, küzdő szellem! Nem lehet félgőzzel játszani egyetlen egy sportágat sem, mert az kevés. Fel kell ébredni!
Úgy gondolom, hogy magunkat vertük meg ezen a mérkőzésen. Egy nyerhető harcot vesztettünk el, miközben átvettük többször is a vezetést. Külön kiemelem Jánosi Adrit, aki 8 gólt szerzett beállóból, továbbá Moka Alexát, aki bravúros asszisztokkal szolgálta ki csapattársát. Ez fantasztikus teljesítmény a részükről. Szuperül helyezkedett Adri és az irányító-álló kapcsolat elkezdődött. Kettejük összjátékának köszönhetően, magabiztosan összeszedte a labdákat, majd értékesítette a lövéseket. Sajnos azt kell mondanom, hogy nulla cserével, véges a teljesítményünk, szükség volna még 3-4 játékosra, akik rutinosak. A védekezésünk is hullámvölgyekkel teli. Nem segítünk be egymásnak, nézzük ahogy az ellenfél besétál a kapu elé, ez luxus. Ilyet nem engedhet meg magának egyetlen egy csapat sem. Sokkal agresszívabban, határozottabban kell fellépni az ellenfél támadásaival szemben. Bízom benne, hogy tudunk javítani ezen a jövőben.
Sokalltam még mindig a “dadogó labdák”-at, a kiejtett, eladott labdák mennyiségét. Mentségül szolgáljon, már egyre kevesebb nagy örömömre. Ez az edzésen napi szintű feladat, mindig 20-30 perc labdás, technikai képzés van szigorúan.
Nem tört rá mindenki a falra. Pár embernek aktivizálnia kell magát, felelősséget kell vállalni, merni kell elindulni labdával a kézben, mert 4-5 fővel nem lehet meccset nyerni. A bátortalanságot és félelmet félre kell tenni.
Lőtt, tiszta ziccer helyzetünk 6-8 akadt. Ezzel a hiánnyal megnyerhettük volna a mérkőzést. A hullámzó teljesítmény kiült a játékunkra. Valahogy fejben rendet kellene tenni, egységesíteni mindenkinek a szereplését mind fizikailag, mentálisan és hőfokban Nyerhető meccset veszítettünk el, roppantul csalódott vagyok.
Végeredmény: 22-27.
Hajrá KSA!