Örömmel mutatjuk be új Kollégánkat, kérjük ismerkedjenek meg vele:

Vadász Levente vagyok.

A sport és a mozgás már kiskorom óta az életem része, három sportágat is űztem gyerekkoromban: atlétika, torna, és kézilabda, azonban a szívem a későbbiekben a kézilabdához húzott. Szentgotthárdon kézilabdáztam NB/2es szinten, egészen gimnázium végéig. Ezután kerültem Budapestre a Testnevelési Egyetemre, amelynek végzős hallgatója vagyok egészségfejlesztő-gyógytestnevelő-testnevelő tanár szakán. Rendelkezem kézilabda edzői végzettséggel. Jelenleg tanár gyakornok vagyok a Leövey Klára Gimnáziumban. A kisebb korosztályok sem állnak tőlem távol ugyanis óvodásoknak tartok torna foglalkozásokat a Budai Tornász műhelyben. Úgy gondolom, hogy az általános iskolás korosztály játékkal tanul leggyorsabban, ezért az edzéseken a gyerekek sok-sok mozgásos játékkal, illetve játékos ügyességfejlesztéssel találkozhatnak majd nálam.

Szeretettel várom jelenlegi, és leendő kis kézilabdázóimat az edzéseken, a megszokott edzésidőben!

Hajrá KSA!

A csoport elsővel találkoztunk az őszi utolsó hazai mérkőzésünkön. Sajnos már az első játékrészben megmutatkozott a két csapat közötti különbség, hitehagyottá, enerválttá váltunk, játékunk erőtlen és bizonytalan lett. Kevés gólt lőttünk, ami nem jellemző a csapatra, ezen dolgoznunk kell tovább. Sérültjeinknek mielőbbi felépülést kívánok!

2021.12.12. 10.00 KSA-Bugyi Ifjúsági III. 40-27 (22-12)

Ifjúsági csapatunk fegyelmezett, kreatív és meggyőző játékkal otthon tartotta a két pontot a szünet előtti utolsó bajnokin. Csapatként küzdve és egymást segítve, több jó egyéni teljesítménnyel, szépen lassan őröltük fel ellenfelünket és már a félidőre nagyobb különbséget kialakítva magabiztosan tudtunk játszani.

Összegzés:

Jó úton haladunk

Az elmúlt hónapokban azon dolgoztunk, hogy újra építsük csapatainkat, a fiatalok előrelépésével. Mind az ifjúsági, mind a serdülő bajnokságban játékosaink java része most játszik először, ami nehéz helyzetek elé állította a srácokat. Véleményem szerint mostanra már egészen jól megbirkóztunk a feladatokkal, technikai és fizikális tudásunk folyamatosan fejlődik, az edzéslátogatottság a kezdeti állapotokhoz képest rengeteget javult.

Nemkülönben a hozzáállás és a lelkesedés, amelyek nélkül nem tudnánk játszani. Két hét szünetet kaptak a fiúk, otthoni feladatokkal hangolódva a folytatásra.

Most januárban alapozásba kezdünk a februári folytatásig, hogy feltöltsük erő tartalékainkat, és gyorsabban, technikailag felkészültebben játszhassunk tavasszal.

Hajrá KSA!